Békések ugyan, de elég nagyok a halaim, eddig nem akartam melléjük garnélákat telepíteni a 450-esbe, nehogy eledelként végezzék.
A kicsiben laktak eddig halak nélkül, aztán annyira belepte a talajt az alga, hogy erősítésként áttettünk egy Anci-t is. Ez már nagyobb, mint a garnélák, mégsem támadt kedve elfogyasztani őket, békésen megosztoznak a takarításon.
Ezen felbátorodva pénteken délben vettem négy nagyobbacska Amano-t (Caridina multidentata) a nagy akváriumba, reméltem, hogy estig nem lesz bajuk, amíg hazaérek. Aztán persze jól meg is feledkeztem róluk, csak éjfél felé jutott eszembe, hogy ott hevernek az irodában az asztalom mellett. Nem akartam felverni a biztonsági őrt, meg aztán nullától különböző volt a véralkohol-szintem is, ezért csak reggel mentem be értük, remélve, hogy életben találom őket.
Nem volt semmi bajuk. Kertészkedtem kicsit a benti akváriumban is, ha már szombaton bementem, aztán hazaérve beengedtem a garnélákat a halak közé. A felszín közelében a mangrove tetején van egy terebélyes microsorium-bokor, abba tettem őket, ott csak az egészen apró anci-k dolgoznak, a nagyobbak nem jönnek ennyire közel a fényhez.
A császárlazacok rögtön felfigyeltek a jövevényekre, és orrukat közel dugva addig kísérték őket, amíg el nem tűntek a talaj közelében burjánzó echinodorus-dzsungelben. Egyszer-kétszer meg is csipkedték őket, de az Amano-k elképesztő sebességgel képesek kilőni magukat, így félre tudtak ugrani.
Azóta nem láttam őket, remélem, csak bujkálnak valahol.
Cseréltem még 40 liter vizet is a nagyban, meg 50%-ot a kicsiben, és kipucoltam a kicsinek a külső szűrőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése